3. tétel

 

 

 

A vezető ápoló felkéri Önt, hogy az ápolói továbbképzésen tartson előadást a betegek

beszédének, magatartásának és viselkedésének megfigyelési szempontjairól!

Előadását az alábbi szempontok szerint állítsa össze:

 

- beszéd megfigyelésének szempontjai, jellegzetes kóros eltérések ismertetése

- a gyermeksírás megfigyelésének, értékelésének szempontjai

- a beteg magatartás típusai, azok jellemzése

- a magatartásbeli változások leggyakoribb testi és pszichés tünetei felnőtt és

gyermekkorban

- a magatartás, viselkedés megfigyelésének, dokumentálásának szempontjai

-ápolói kompetenciák kóros eltérés észlelése esetén

 

Beszéd megfigyelésének szempontjai:

A beteg hangjának megfigyelése: hangszín, hangmagasság, rekedtség, halk, tompa, akadozó

A beteg beszédének tempója: gyors, lassú, normális, beszédzavar

A szókincs és gondolat kifejezésének minősége: egyszerű, vagy összetett mondatokat

használ,

szókincs, szókészlet

Beszéd érthetősége: zavaros, csapongó, logikus,

A beteg gesztusai, mimikája: szegényes, tartalomhoz illő, túlzott

 

A gyermeksírás megfigyelésének, értékelésének szempontjai:

A babák a legkülönbözőbb féle módon és okokból sírnak, hiszen ez az egyetlen közlési mód, amit a

külvilággal való kommunikációra használnak. Ha a szükségletei kielégítése miatt sír egy kisbaba

(éhség, unatkozik, vagy a biztonságot keresi), akkor gyakran könnyek nélkül sír. A kisbabának lelki

vagy fizikai fájdalma van, beteg vagy csak túl sokat kell várnia az étkezésre, akkor szükségből sír,

és akkor jönnek a könnyek is. A sírást szélsőséges érzelmi állapotok (bánat, öröm, harag,

frusztráció), fájdalom (fizikai vagy lelki) illetve öröm válthatja ki. A tehetetlenség az intenzív

fájdalommal szemben, vagy hogy képtelen voltunk valami sikerre vinni. Düh esetén a tehetetlenség

úgy jelentkezik, hogy bár hatalmas indulat feszül bennünk, érezzük, hogy nem megengedhető, hogy

engedelmeskedjünk neki. Örömkönnyek esetén a tehetetlenség inkább a boldog végkifejletet

megelőző állapotot jellemzi

A sírás:

Erős érzelmi hatásra intenzív hormontermelés indul meg szervezetünkben, és a túlzott mennyiség

egy részétől valószínűleg a sírás segítségével szabadulunk meg. Azok az emberek, akik érzelmi

feszültség hatására könnyen sírnak, általában egészségesebbek, mint akik magukba fojtják a

stresszt. A sírás tehát egyben védelmi feladatot is ellát: óv bennünket a stresszel járó betegségek

kialakulásától. A sírás az újszülöttek beszéde. Néha szabályszerűen fáj a fülünk attól, ha egy

csecsemő sír. De ezek a picik nem tudnak mást, csak sírni. Ilyen az újszülöttek 'beszéde'.Nem

feltétlenül utal betegségre, ha a baba kitartóan sír. Akkor forduljunk orvoshoz, ha más, betegségre

utaló tünetet is tapasztalunk. A gyerekorvos akkor sem haragszik, ha "csak" azért keressük fel, mert

aggódunk, és nem értjük a sírás okát. A sírásra később is figyeljünk oda - de akkor se tiltsuk meg

neki, ha már nagyobbacska - mert ha nem engedjük érzelmeit kifejezni, elfojtjuk, később

komplexussá válhat.

A csecsemő sírásának okai:

1. Éhes: A kis csecsemőnek gyakori evésre van szüksége, mert kicsi a gyomra. Ha az anya

észreveszi a jelzéseit, például azt, hogy keresi a mellet, cuppog vagy szopómozgásokat végez,

akkor meg lehet előzni a sírását.

2. Fázik: Az újszülöttek szeretik a meleget, így segíthet az is, ha az anya bebugyolálja egy kendőbe

vagy takaróba.

3. Testi kapcsolatra vágyik: A kisbaba számára az a természetes, ösztönei szerint ideális állapot,

ha az anya karjában van, ha megölelik őt.

4. Elfáradt: Sok kisbaba sír, amikor elfárad. Ha túl sok inger éri, akkor a sírásával jelzi, hogy elege

van.

5. A rossz időzítés: Ha az etetéseket rosszul időzítik, akkor is biztosan sírni fog a baba. Nem jó

megvárni, amikor már sírással jelzi, hogy éhes, hanem az erre utaló jelek tapasztalásakor

rögtön mellre kell tenni, hogy ne veszítse el a türelmét.

6. Fáj valamije: A fájdalom életük első pillanatától kezdve kiváltja a sírást a babákból

 

A hangadás szakaszai:

Elsődleges biológiai hangok (0 –8. hét)

A gyermek legelső hangadása a sírás életfontosságú funkció. A világra jövetel első másodperceiben

az újszülött csak így tudja tüdejét oxigénnel megtölteni, egyúttal a vérkeringést is ez úton biztosítja.

(Salamon Jenő 1983.) A gyermek első hangjai ösztönös reflex reakciók, fiziológiai jelenségek:

sírás, köhögés, tüsszentés, csuklás. Differenciált kifejező sírással jelzi a csecsemő a számára fontos

állapotokat. A kifejező sírás különböző hangjelenségei akusztikai mérésekkel bizonyíthatóan is

megkülönböztethetőek. Gósy Mária fájdalom – sírás, éhség – sírás, diszkomfort jelzésére szolgáló

sírás és unalom sírás között tesz különbséget. A kifejező sírás funkcióvesztését a gőgicsélés

megjelenése idézi elő. (Gósy Mária 1999.)

Gőgicsélés és nevetés (8 –20. hét)

A gőgicsélés időszakában a csecsemő próbálgatni kezdi a beszédhangok képzéséhez szükséges

tevékenységeket: nyelvét vízszintesen és függőlegesen mozgatja, ajkát csücsöríti, nyelvét

nyújtogatja, és ezzel összehangolva használja a hangszalagokat. Magánhangzó szerű hangokat

hallat. Fonetikai összetételük szerint az első hangok, amelyeket a gyermek kiejt megközelítik az [ø]

[a:] magánhangzókat, ezek a zöngék kiegészülnek még kilégzés formájában a h –hoz és torokhangú

r –hez közeli hanghoz hasonló hangokkal. Egyre több mássalhangzó szerű hangot ad. A

mássalhangzók közül az ajakhangok: m, n, b, utána a d, t, foghangok utoljára pedig a

sziszegőhangok jelentkeznek. Az artikulációs mozgások öröme és az akusztikus élmények

motiválják a gőgicsélést. Eleinte a siket csecsemő is gőgicsél, de az általa képzett hanghatások nem

adnak neki funkcióörömöt, ezért gőgicsélése abbamarad.A csecsemő hangképző szervei

ügyesednek, hallása finomodik.

Játékos hangadás (20 –30. hét)

A gyermek hangjai egy másodpercnél hosszabbak és biztosabbak, mint a gőgicsélés szakaszában.

Sűrűn ismétlődő mássalhangzó és magánhangzó sorozatokból áll. Állandósult

hangmegnyilvánulásokat ad az öröm és a bánat kifejezésére.

Gagyogás (25 –50. hét)

Játszik a hangokkal, felfedezi milyen sok hangot képes képezni beszédszerveivel. Végtelenül

sokféle hangkombinációt gyakorol, még olyan szótag kombinációkat is, melyeket soha sem hallott

és nem fog majd használni beszédében. A világon mindenütt ugyanúgy gagyognak a csecsemők

függetlenül a nyelvi környezettől. Halandzsaszerű szótagsorozatokat kezd kimondani és

ismételgetni a leendő anyanyelv mondataira jellemző intonációval és hangsúlyozással.(Cole –Cole

1998.) Kilenc hónapos kora körül gagyogása kezd az anyanyelv fonémáira egyre jobban

hasonlítani.

Dallamos megnyilatkozások (9 –18. hónap)

A dallam, a ritmus és a hangszín az első életév vége felé a gyermek hangadásaiban fontos

jellemzőjévé válik. Mindig azonos dallammal ismétel bizonyos szótagokat, így alakulnak ki azok a

szavak, melyeknek jelentése az ejtés tisztaság ellenére is bizonytalan. Tíz –tizenegy hónapos

gyermek beszédében megjelennek az első értelmes szavak: papa, mama, pipi, baba. Egy éves és

másfél éves kor között egyre intenzívebb a gyermek szókincs gyarapodása. Egyszavas mondatokat

kezd használni. Körülbelül egy éves és hat hónapos korban két –három szavas mondatokat alkalmaz

beszédében. „Mi ez?” –kérdésre konkrét és jól ismert tárgyaknál beszéddel válaszol. Két éves – két

és fél éves mire többszavas mondatokkal beszél. Beszédében megjelennek az első toldalékok

(ragok, jelek). Képeken is felismer hétköznapi tárgyakat, sőt meg is nevezi azokat. Történeteket

elmond. Igeidőket használ. Két és fél -három éves korban kezd mellékmondatokat használni.

Beszédválaszt ad „Mikor?” „ Miért?” –kérdésre.

A beteg magatartás típusai, azok jellemzése:

Együttműködő beteg: elfogadja és pontosan betartja az utasításokat. Együttműködik a

vizsgálatokban és a kivitelezésükben. Betegtársait biztatja, segíti. Betartja a diétát,

gyógyszerszedési rendet.

Ellenkező beteg: nem tartják be az utasításokat, vizsgálatokat feleslegesnek ítéli, zárkózott,

közömbös. FONTOS a viselkedés okainak a feltárása! FONTOS a személyes beszélgetés!

Kerüljük el, hogy a laikus betegtársak tegyék meg a felvilágosítást a vizsgálatokról és

betegségéről.

Nyugtalan, szorongó beteg: szorongás gyakran a betegségtől való félelem miatt van. A

pszichésen szorongó beteg sokat beszél, testi nyugtalan beteg sokat mozog. FONTOS a

szorongás okának felderítése, szorongás oldása, korrekt, kompetencia szintű tájékoztatás!

Bizalmatlan beteg:

okokat fel kell deríteni. Többféle ok lehet: rossz első benyomás, korábbi

kezelés sikertelensége, rossz információk, laikusok „felvilágosító” tájékoztatása. A beteg nem

ellenkezik, de nem bízik a kezelések eredményességében.

Képzelt beteg ( hypochondria): állandóan önmagát figyeli, mindent elolvas, mindennek utána

néz és az olvasottakból magára ismer a tünetekből. Folyamatosan vizsgálatokra jár, számos

betegséget feltételez önmagán. Háttérben sokszor munkahelyi, családi probléma van=>

betegségbe menekül a problémák elől.

Betegség színlelés:

szándékosan felnagyítja a meglévő és nem jelentős problémáit, betegségét.

Valódi színlelésről beszélünk, ha egy teljesen egészséges ember akar betegként viselkedni.

FONTOS a valódi betegség hiány kizárása!

Betegség tagadás: jellemző a tünetek eltitkolása, valami célból a panaszok tagadása. Veszélyes,

mert betegség maradhat rejtve!

Neuraszténiás beteg (fokozott ingerlékenység, fáradékonyság): a beteg ideges, sértődékeny,

panaszai változatosak, többnyire alkati sajátosság.

Hisztériás beteg:

cél érdekében produkál különböző tüneteket, fejletlen lelki alkatból kialakuló

kóros reakció, a viselkedés mindig a környezetnek szól (nincs közönség nincs szerep), mindig

ügyel a provokált rosszullétekkor saját testi épségére, FONTOS a cél elérése.

A magatartásbeli változások leggyakoribb testi és pszichés tünetei felnőtt, és gyermekkorban:

nyugtalanság, állandó feszültség érzet, -pót ,- kényszer cselekvések alkalmazása, körömrágás,

dohányzás, lábrázás, súlycsökkenés, vagy gyarapodás, visszahúzódás a társadalmi élettől,

gyomorégés, gyomorfekély kialakulása, esetleg gyomorban savtúltengés, émelygés, izzadás, esetleg

hányás,

A magatartás, viselkedés megfigyelésének, dokumentálásának szempontjai:

beteg viselkedése, koordináltsága, térben és időben való tájékozottság megfigyelése, beszédének

érthetősége, logikussága, tempója, hangszíne, nyugodtságra, vagy nyugtalanságra utaló jelek

figyelése, mentális és pszichés problémák észlelése.

Ápolói kompetenciák kóros eltérés észlelése esetén:

orvos értesítése

orvos utasításának követése alapján a beteg ellátása

beteg nyugalomba helyezése, nyugodt környezet biztosítása

 kommunikáció alkalmazása (beteg megnyugtatására irányuló kommunikáció)