29. tétel

Az aggódó szülők kisgyermeküket hozzák az ügyeletre, elmondásuk szerint a gyermek

elesett. A gyermek viselkedésének megfigyelése során felmerül Önben a

gyermekbántalmazás és elhanyagolás lehetősége. Magyarázza el az ügyeletes orvosnak, hogy mi

alapján gondolt gyermekbántalmazásra és elhanyagolásra!

Magyarázatában az alábbi szempontokra térjen ki:

A gyermekbántalmazás fogalma, típusai

Gyermekbántalmazásra utaló gyanújelek

Az elhanyagolás fogalma, típusai

Az elhanyagolásra utaló jelek értelmezése

Bántalmazott gyermek vizsgálatának szempontjai

Jogi lépések bántalmazás gyanúja esetén

A gyermekbántalmazás fogalma, típusai

Gyermekbántalmazás:

A gyermek bántalmazása és elhanyagolása „magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz

bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy

egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének

vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat

keretében, mely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul”. A gyermekbántalmazás a

gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek

veszélyeztetettsége bántalmazás nélkül is megvalósulhat, így például a gyermek magatartása, a

szülő egészségi állapota, anyagi körülménye, életvitele lehet veszélyeztető körülmény anélkül,

hogy ez a gyermek bántalmazását is jelentené.

A bántalmazás típusa szerint : fizikai erőszak (1), lelki bántalmazás (2), szexuális abúzus (3) és

elhanyagolás (4)

A gyerekek bántalmazása két nagy csoportra osztható. Az egyik, amikor a gondozó (aki tipikusan a

szülő vagy a nevelőszülő) akár szóban, akár testileg valami rosszat tesz a gyerekkel – ez a

klasszikus gyerekbántalmazás vagy gyerekek elleni erőszak; a másik esetben elmulaszt valamit

megtenni, amire a gyereknek szüksége van – ez az elhanyagolás. Mindkettő hosszútávú káros

következményekkel jár, mivel a gyerek felé azt az üzenetet hordozza, hogy nem szerethető, az

igényei nem fontosak, és a testével nem önmaga rendelkezik.

Sok szülő a gyermekei testi fenyítését hatékony, szociálisan elfogadott gyermeknevelési

módszernek tekinti. A szülők nem azért ütik gyermekeiket, mert ezt akarják tenni, vagy bántani

akarják őket, hanem sokkal inkább azért, mert úgy hiszik, a testi fenyítés pozitív viselkedésmintát

tanít gyermekeiknek, és megvédi őket a különböző fenyegetésektől. A szülők gyakran nem

ismernek más módot, hogy a gyerekkel való elégedetlenségüket, vagy a saját tehetetlenségüket más

módon fejezzék ki. Ritkán gondolkoznak el azon, mit érezhet a gyerekük, amikor verést kap, vagy

az elkerülhetetlen pofont várja.

Gyermekbántalmazás azt jelenti: ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a

gyermek sérelmére elkövetett cselekményt - bár tud róla, vagy szemtanúja - nem akadályozza meg,

illetve nem jelenti,.bűncselekményt követ el.

Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás,

mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához

vezet vagy vezethet, és amely a szülő, vagy más olyan, gondozási-nevelési feladatot gyakorló

személy felelősségi körébe tartozik, akiben a gyerek bízik, illetve akivel alá-fölérendeltségi

viszonyban van. A fizikai bántalmazás lehet egyszeri és lehet ismételt esemény.

Testi (fizikai) erőszaknak számít minden olyan cselekedet, amely a gyerek teste, illetve testi

integritása ellen irányul. Ide tartozik a gyerek rázása, dobálása vagy lökdösése, megpofozása, kézzel

vagy bármilyen tárggyal való megütése, megrúgása, fojtogatása, megégetése, leforrázása vagy

hidegnek való kitevése, szobájába vagy egyéb helyre való bezárása, a lakásból való kizárása, alvás-,

táplálék- vagy folyadékmegvonással történő szándékos büntetése, stb.

Az érzelmi bántalmazás Érzelmi erőszaknak számít minden olyan cselekmény, amely a gyerekben

tehetetlenségérzetet, zavarodottságot, félelmet vagy bűntudatot kelt. Leggyakoribb példái a gyerek

sértegetése, megszégyenítése vagy megalázása (gyakran más családtagok vagy idegenek előtt is),

képességeinek, hobbijainak vagy barátainak leszólása, elhagyással, örökbeadással vagy egyéb

ijesztő dologgal való fenyegetése, a gyerekkel való kiabálás, ordítozás vagy trágár beszéd,

berendezési tárgyak dobálása, a gyerek számára fontos tárgyak összetörése, fokozott és indokolatlan

kontroll vagy rettegést kiváltó viselkedés a gyerek mindennapi cselekedetei kapcsán (ruházat,

barátok, iskolai jegyek folyamatos és elnyomó felügyelete), stb. Gyerek elleni érzelmi erőszaknak

számít a gyerek anyjának bántalmazása is, akár a gyerek előtt, akár “titokban” (pl. a másik szobában

vagy fojtott hangon) történik.

Szexuális bántalmazás Az érzelmi és a testi erőszakkal ellentétben a gyerekek szexuális

bántalmazását nem mindig kíséri nyílt kényszerítés és erőszak. Az elkövetők gyakran nyílt vagy

burkolt zsarolással, kedveskedéssel vagy megtévesztéssel veszik rá a gyerekeket a szexuális

cselekményekben való aktív részvételre, ezért az ilyen cselekményeket a szexuális “visszaélés”

vagy “abúzus” kifejezésekkel szokták megnevezni. A felek életkorából és a gyerek függő

helyzetéből adódó hatalmi kiegyensúlyozatlanság miatt a felnőttek és a gyerekek közötti

mindennemű szexuális kapcsolat káros és elfogadhatatlan, még akkor is, ha a gyerek a

„beleegyezését” adta. A szexuális erőszak tipikus példái: a gyerek intim testrészeinek fogdosása

vagy rávétele, hogy valakit ilyen helyeken érintsen meg, a gyerek előtti maszturbálás, pornográf

felvételek nézésére vagy abban szereplésre való kényszerítés, szexuális cselekményekre való

rábírás, behatolás.

a gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni,

felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál,

fejlettségi állapotánál fogva nem érett.

Gyermekbántalmazásra utaló gyanújelek

A gyanújelek jelentős részét a védőnő, családorvos, gyermekorvos, a bölcsődei gondozónő ,

óvodapedagógus, iskolai pedagógus észleli, melyről jelzést ad a gyermekjóléti szolgálat felé .

Felismerést segítő jelek

• Külső jelek, jellegzetes sérülések

• Testi-szellemi fejlődés elmaradása

• Gyermek viselkedésének inadekvát módja (félénk, visszahúzódó v. éppen agresszív)

Gyermeknél észlelhető általános viselkedési gyanújelek

kifejezéstelen arc, üres tekintet, szemkontaktus hiánya

feltűnően készséges, túlságosan alázatos, engedékeny viselkedés

túlságosan éber, vibráló, agresszív, válogatás nélkül figyelmet követelő ún. acting out

a gyermek szokatlanul félénk, riadt, túlérzékeny a környezeti hatásokkal szemben

bizalmatlan, különösen a közel állókkal szemben, fél a szülőtől különös félelem bizonyos

személyektől, vagy bizonyos típusú emberektől, pl.: férfiak, katonák stb.

elmenekülés otthonról

alvászavarok, evészavarok

regresszív viselkedés (alacsonyabb életkornak megfelelő viselkedéshez való visszatérés, pl.

ujjszopás, ágybavizelés stb.)

kivonulás, mindenen kívül maradás, elutasítás

koraérett magatartás

droghasználat

depresszió, bűntudat, szégyenérzet

váratlanul bekövetkező változások a viselkedésben

öngyilkossági késztetés, kísérlet

A gyermekközösségben észlelhető viselkedési gyanújelek

Gyenge kapcsolat a kortársakkal, barátokkal, kapcsolatépítési képtelenség. Korai érkezés az

iskolába, késői távozás, hiányzás szinte soha, vagy éppen ellenkezőleg gyakori hiányzás,

passzivitás az iskolai és egyéb programokban, koncentrálási, tanulási nehézségek, iskolai

teljesítmény hirtelen hanyatlása, váratlanul gyenge teljesítmény

Elhanyagolásra, bántalmazásra utaló gyanús szülői magatartás

védőoltások indokolatlan elmaradása orvosi, védőnői, ápolói tanácsok be nem tartása, a diéta

elhanyagolása

kórházba került gyermeket a szülők nem látogatják, nem viszik időben haza

kórházi látogatáskor italos állapot, kontrollálatlan magatartás

türelmetlen, agresszív szülő

apatikus, gyermekével szemkontaktust nem tartó szülő

túlaggódó, (indokolatlanul) gyakran orvoshoz forduló szülő

szülő a tényektől függetlenül „másnak, rossznak” tartja a gyermeket

a sérülés nem egyeztethető össze az előadott történettel, szülő, vagy gondozó a sérülés után nem

fordul azonnal orvoshoz, a gyermek a sérülésről másképp számol be, mint a szülő

szoptatás elutasítása, hárítása

Az elhanyagolás fogalma, típusai

Az elhanyagolás valamely alapvető szülői feladatnak való nem-megfelelést jelenti, amikor a gyerek

alap testi és lelki igényei figyelmetlenség vagy szándékosság miatt nem kerülnek kielégítésre:

táplálkozás (a gyerek nem kap enni, kiszárad, pénz és segítség nélkül egyedül kell gondoskodnia

bizonyos étkezésekről),

ruháztatás (nincs az évszaknak megfelelő ruhája, ruházata piszkos vagy elhanyagolt),

működőképes és élhető életkörülmények biztosítása (a lakás mocskos és bogaras, nincs fűtés, az

alapvető higiénés funkciók nem működnek, áttekinthetetlen rendetlenség uralkodik, a gyereknek

nincs saját élettere a játékhoz és a tanuláshoz),

az életkori sajátosságokat nem figyelembevevő feladatokra kényszerítés (háztartásvezetés vagy

kisebb testvérek gondozásának átruházása, gyerek tanulmányi haladásának akadályozása vagy

nyomon követésének elmulasztása),

szeretetmegvonás (nem figyelni a gyerek örömeinek, bánatainak figyelmen kívül hagyása, közös

programból való kitiltás, szeretetmegvonással büntetés, szobába zavarás, vagy bezárás),

az egészség veszélyeztetése (a gyereket nem orvoshoz vinni, amikor beteg, allergiájának nem

megfelelő ételekkel etetni, testi adottságait vagy fogyatékát nem figyelembe vevő elfoglaltságokra

járatni). stb.

Az elhanyagolásra utaló jelek értelmezése

Fizikai elhanyagolás g yanújelei: csecsemő, kisgyermek magára hagyása, bezárása, gondozás,

gondoskodás, etetés, öltöztetés, egészségügyi megelőzés, gyógykezelés, ápolás tartós elmulasztása,

a gyermek számára szükséges gyógyászati segédeszközök hiánya, a mozgás- és játéktér megvonása,

játékok biztosításának hiánya, alultápláltság, leromlott fizikai állapot, ápolatlan, feltünően piszkos

bőr, piszkos, az időjárási viszonyoknak nem megfelel ruházat, rendezetlen öltözet, tetvesség.

Érzelmi elhanyagolás g yanújelei: kifejezéstelen arc, üres tekintet, szemkontaktus hiánya, feltünően

készséges, túlságosan alázatos, engedékeny viselkedés, túlságosan éber, vibráló, agresszív,

válogatás nélkül figyelmet követel magatartás, a gyermek szokatlanul félénk, riadt, túlérzékeny a

környezeti hatásokkal szemben, bizalmatlan, különösen a közel állókkal szemben, fél a szülőtöl,

különös félelem bizonyos személyektől, vagy bizonyos típusú emberektől (pl.: férfiak, katonák),

elmenekülés otthonról, túlaggódó vagy apatikus szülő, alvászavarok, evészavarok, regresszív

viselkedés (alacsonyabb életkornak megfelelő viselkedéshez való visszatérés), kivonulás, mindenen

kívül maradás, elutasítás, koraérett magatartás, droghasználat, depresszió, büntudat, szégyenérzet,

váratlanul bekövetkező változások a viselkedésben, leromlott-lelki állapot, öngyilkossági késztetés.

Oktatási- nevelési elhanyagolás g yanújelek: igazolatlan iskolai mulasztás, kimaradás az iskolából,

osztályismétlés, vizsgakötelezettség elmulasztása, szaktanári, osztályfőnöki, tantestületi, igazgatói

figyelmeztetések, fegyelmi tárgyalás, eltanácsolás, a szülő az iskolával nem tart kapcsolatot (szülői

értekezletek elmulasztása, iskolai rendezvényekről való távollét), iskolai teljesítmény hirtelen

hanyatlása, váratlanul gyenge teljesítmény.

Bántalmazott gyermek vizsgálatának szempontjai

A fizikai abúzus vizsgálatánál (csakúgy, mint minden más esetben) a szülőkkel viselkedjünk

természetesen, ugyanúgy, mint bármely más gyermeket kísérő szülőkkel. A találkozáskor

mutatkozzunk be, fogjunk kezet, és minden részletre kiterjedően próbáljuk rekonstruálni az

eseményeket, a sérülés körülményeit. Végezzük el a szükséges vizsgálatokat, és ezek

eredményei alapján állítsuk fel a diagnózist. Vegyük szemügyre a gyermeket teljes egészében,

minden egyéb, esetlegesen felmerülő egészségügyi panaszt is ideértve. Törekedjünk a családi

háttér, szociális helyzet pontos megismerésére is. Tekintsük át a gyermek fejlődéstörténetét,

rögzítsük a gyermek aktuális fejlődési állapotának jellemzőit, ezeket vessük össze az általános

kritériumokkal, illetve azokkal a jellemzőkkel, amelyek a bántalmazott gyermekek fejlődési

sajátságait írják le (pl. a fejlődés jellemző elmaradása, ami az elhanyagolt, érzelmi erőszaknak kitett

gyermekekre jellemző). A gyermek fejlettségi jellemzőinek pontos dokumentálása lehetővé teszi

fejlődése későbbi alakulásának értékelését.

Kerülni kell az elhamarkodott következtetéseket, diagnózist. Megfelelő időt kell szánni az alapos

vizsgálatra, feltárni a jelenségek minden kétséget kizáróan teljes körét. Ebben a szakaszban

kerülendők az ütközések, a viták a szülőkkel, noha a helyzetfeltárás végső szakaszában a

konfrontáció elkerülhetetlen, és a megfelelő diagnózis felállításához is szükség lehet rá.

Jogi lépések bántalmazás gyanúja esetén

A gyermekvédelemhez kívülről kapcsolódó egyes szervek számára a Gyermekvédelmi törvény 17.

§-a jelzési, együttműködési kötelezettséget állapít meg. Ennek a jelzőrendszernek kell felismernie

és jeleznie, ha a gyermek bántalmazását, elhanyagolását vagy egyéb veszélyeztetettségét észleli.

Ezek a szervek, személyek:

–az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi

gyermekorvos,

–a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a

családsegítő központ,

–a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó,

–a rendőrség,

–az ügyészség,

–a bíróság,

–a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása,

–a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok.

A jelzőrendszer tagjai kötelesek:

a) jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál,

b) hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy

egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett

súlyos veszélyeztető magatartása esetén.

Ezek a személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő

nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek

egymással együttműködni, és egymást kölcsönösen tájékoztatni. Minden szakterületnek a saját

kompetenciája szerint kell meghatároznia a feladatait.

Jelzéssel élhet bárki, aki hivatalból, vagy magánszemélyként gyermekbántalmazást észlel, vagy

annak gyanújával él.

A gyermek-egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó törvények szerint az orvosi titoktartás nem

vonatkozik arra az esetre, ha az egészségügyi dolgozó a gyermek érdekében, a Gyermekvédelmi

törvényben meghatározottak szerint jelzési kötelezettségének tesz eleget. Az érintett beteg

egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is közölni kell, amennyiben:

a) ezt törvény rendeli el (a gyermekvédelmi törvény elrendeli az adatszolgáltatást a szakmai,

intézményközi együttműködés során)

b) mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi

Az érintett első ízben történő orvosi ellátásakor, ha az érintett 8 napon túl gyógyuló sérülést

szenved és a sérülés feltehetően bűncselekmény következménye, a kezelőorvos a

rendőrségnek haladéktalanul bejelenti az érintett személyazonosító adatait. A kezelőorvos a beteg

személyazonosító adatairól a lehető legrövidebb időn belül értesíti az egészségügyi szolgáltató

betegjogi képviselőjét a beteg érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából.

A kiskorú érintett első ízben történő ellátásakor az ellátást végző egészségügyi szolgáltató ezzel

megbízott orvosa köteles az egészségügyi szolgáltató telephelye szerinti illetékes

gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha

a) feltételezhető, hogy a gyermek sérülése vagy betegsége bántalmazás, illetve elhanyagolás

következménye,

b) a gyermek egészségügyi ellátása során bántalmazásra utaló körülményekről szerez tudomást.

A gyermekorvos és a védőnő közös feladata megbecsülni, hogy milyen fokú a bántalmazás, mert

ennek függvényében kell dönteni a további teendőkről. A probléma súlyosságától függően kell

cselekedni. Jelezni kell a bántalmazás tényét a gyermekjóléti szolgáltatás felé, illetve hatósági

eljárást kell kezdeményezni. Bűncselekmény esetén a rendőrséghez kell fordulni. Igénybe lehet

venni más szakellátó intézmény (szakorvos, pszichiáter, pszichológus, családterapeuta, egyéb

speciális szolgáltató) segítségét.

A gyermeket életkorának megfelelő módon, valamint törvényes képviselőjét, tájékoztatni kell a

megtett lépésekről és az elérhető szolgáltatásokról.

A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása maga is bántalmazó, elhanyagoló magatartást, de

legalábbis foglalkozás körében elkövetett gondatlanságot jelent, mivel ez is veszélyezteti a

gyermeket és neki további sérelmet okozhat. Más oldalról a jelzési, jelentési kötelezettség esélyt is

jelent minden szakembernek arra, hogy módja legyen megbeszélni az esetet és közös intézkedési,

cselekvési tervet készítsen.

Ez az eljáró szakember számára is védelmet ad azáltal, hogy több intézmény és szakember között

oszlik meg a döntéshozatal felelőssége, így csökken a tévedés lehetősége, ami mindenképpen a

gyermek legjobb érdekét szolgálja.

Amennyiben a gyermekjóléti szolgálathoz fordulnak jelzéssel, a családgondozónak hatósági

intézkedést kell kezdeményeznie.