12. tétel
12. feladat
Ápolási asszisztens képzésben részt vevő tanulók szakmai gyakorlatra érkeznek az ápolási
osztályra, ahol Ön dolgozik. Osztályvezető főnővér azzal bízza meg, tartson előadást
számukra a haldokló beteg ellátásáról!
Előadása során térjen ki a következő szempontokra:
– a haldoklás szakaszai
– a halál jelei
– terminális állapotban lévő és haldokló beteg ápolása
– etikai problémák
– haldokló beteg családjának gondozása
– a halott körüli teendők, halott ellátás
A HALDOKLÁS
* Egy Amerikában élő svájci pszichiáter, Elisabeth Kübler-Ross volt az első, aki a haldoklás lelki folyamatát külön szakaszokra bontotta. Szerinte a haldoklás 5 jól elkülönített stádiumra osztható és a haldokló mindegyiken végighalad.
Mit érez a beteg a haldoklás különböző fázisaiban?
A haldoklás 1. fázisa: Az elutasítás
Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” - mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli.
Ez a hárítás időszaka, hiszen még nem készült fel arra, hogy szembe nézzen a betegségével. Nem szabad őt durván szembesítenünk a tényekkel. Tudnunk kell, hogy amikor a tényeket elutasítja, akkor védekezik. Azért bújik a betegség súlyosságának tagadása mögé, hogy erőt gyűjthessen. Pillanatnyilag nem bír el több információt a betegségről, a várható történésekről.
Ebben az időszakban akkor segítünk neki a legtöbbet, ha a lehetőségeket figyelembe véve bátorítjuk az aktivitásában, de finoman figyelmeztetjük, ha irreális terveket sző. A realitások figyelembe vétele lassan, fokozatosan segíti a beteget a tények felismerésében.
A haldoklás 2. fázisa: A düh
Ha a beteg állapota kismértékben romlani kezd, vagy annyi ismerete gyűlt már össze a betegségével kapcsolatban, hogy saját magában belátja: semmi értelme a tények tagadásának.
Amikor szembesül azzal, hogy az állapota súlyos, rendszerint megváltozik a viselkedése: dühössé, vádaskodóvá válik. Százszor felteszi a kérdést, amire senki sem tud válaszolni: „Miért pont velem történik mindez?”
Gyakori reakció mások vádolása: nem fedezték fel időben a betegségét, pedig ő volt szűrővizsgálaton… félre kezelték… lázad mindenki ellen, mert keresi az okot, hogy miért történik ez? Valakire haragudnia kell, s ez a harag és düh a tehetetlenség érzéséből fakad, nem feltétlenül a megvádoltak hibáiból (bár sajnos néha ez is előfordulhat).
Ez az időszak nagyon nehéz a betegnek és a környezetének egyaránt.
Nem kellemes dolog együtt lenni egy dühös és agresszív emberrel. Néha nehéz együtt érezni azzal, aki vádaskodik, és kritizál. Ha azonban megértjük, hogy mit üzen a viselkedésével, hatékonyan segíthetünk neki. Azt üzeni: ne hagyj magamra az érzéseimmel, mert nem tudok egyedül megbirkózni velük. Figyelj rám, foglalkozz velem, érezd a kétségbe esésem.
Ebből adódóan úgy tudunk a segítségére lenni, ha hagyjuk, hogy felszínre törjön a dühe, a keserűsége, és nem haragszunk rá, hanem elfogadjuk őt. Így hozzásegíthetjük, hogy ő is elfogadhassa a saját érzéseit, állapotát.
A haldoklás 3. fázisa: Az alkudozás
A teljes tagadás és a külvilág vádolása után a beteg figyelme fokozatosan önmagára terelődik.
Az előző szakaszban azt kérdezte, miért éppen neki kell meghalnia, mikor mások jobban rászolgáltak erre.
Most már úgy hiszi, hogy bizonyára oka van annak, hogy éppen neki kell meghalnia. Feltámad a bűntudat, elkezdi az okokat a saját életében keresni. Ez néha racionális érvekben nyilvánul meg, „belátja”, hogy nem kellett volna annyit cigarettázni, annyi alkoholt inni, egészségesebben kellett volna táplálkozni, többet kellett volna mozogni …
A beteg felajánlásokat tesz, alkudozni kezd. „Mától nem cigizek, nem iszom alkoholt, több zöldséget eszem, kocogni kezdek …”
Ezek a felajánlások azt üzenik: megváltozok, megjavulok, hátha így elkerülöm a „bűneimért a büntetést”.
Megváltozik a magatartása is. Az agresszív, dühös, követelőző beteg most készségessé, együttműködővé válik.
Kérései vannak, fohászai vannak: gondoskodást kér, fájdalommentességet, s a sorstól egy utolsó lehetőséget a túlélésre.
A beteg ebben az időszakban erős késztetést érez arra, hogy végiggondolja az egész életét, múltját, s fontos, hogy erről beszélhessen is. Szüksége van arra, hogy elmondhassa vélt vagy valós bűneit.
Tudnunk kell, hogy a sok-sok beszéddel és a történetek ismétlésével az egyre növekvő szorongását szeretné csökkenteni a beteg. Akkor nyújtunk neki értékes segítséget, ha ebben az időszakban figyelmesen meghallgatjuk, és rámutatunk életének jó cselekedeteire, felemlegetjük a jó tulajdonságait, emberi értékeit.
A haldoklás 4. fázisa: A depresszió
Amikor a beteg szembesül azzal, hogy nincs tovább, nem lát több lehetőséget maga előtt, nem maradt remény a gyógyulására – végtelen szomorúságot érez. Szomorúsága a befelé fordulástól a súlyos depresszióig fokozódhat.
Minden nappal egyre fogynak a lehetőségei. Mindennapos, megszokott tevékenységeit egyre kevésbé képes ellátni. Szaporodnak a panaszai, és eleinte hiába bízott a javulásban, inkább súlyosbodik az állapota. Egyre jobban rászorul a környezetében élők gondoskodására.
A depresszió másik oka a halállal való szembenézés nehézségei. A beteg küszködik a félelmeivel, eszébe jutnak a rémtörténetek, amelyek egyesek fájdalmas, gyötrelmes haláláról szólnak.
A halál felé vezető utat mindenki egyedül, magányosan teszi meg, bármennyien is vannak körülötte.
Ebben az időszakban a beteget fárasztják a távolabbi ismerősök látogatásai. Csökken az igénye a beszélgetésekre, nagyokat hallgat. Egyre többet van a félálom állapotában. Már csak közeli hozzátartozóinak csendes jelenlétét igényli. Gondolatait egyre jobban leköti a „titok”, amelyet a halál rejteget.
A haldoklás 5. fázisa: A belenyugvás
A beteg egyre többet gondol közeledő halálára. Alig eszik, keveset beszél, távolodik az élettől. Nem érdeklik a hétköznapi élet eseményei, lekötik a saját érzései. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát. Napközben is sokat szendereg. Legfőképpen nyugalomra vágyik.
Fontos, hogy ne mi találjuk ki, mivel segíthetnénk a betegünkön, hanem az ő igényeit, kívánságait teljesítsük. Általában több nyugalmat, kevesebb gondoskodást kíván a beteg, de gyakran előforduló jelenség, hogy amikor a hozzátartozó azt hiszi, hogy a beteg elaludt, és csendesen távozni készül, akkor ő megmozdul, utána nyúl, kéri, hogy maradjon még.
Ebben az időszakban a szavak helyett a metakommunikációé a fő szerep: csendesen legyünk jelen, simogassuk, fogjuk a kezét, törölgessük meg a homlokát. A legtöbb ember ebben az időszakban már megbékélt a halál gondolatával, felkészülten várja azt. Még egyszer újra éli életének szakaszait, gyakran vannak víziói, amikor halott rokonait véli látni és hallani. Ez már a közeli halál egyik jele.
Ne feledjük el, hogy a súlyos beteg is képes szeretni, és érzi, ha szeretik. A beteg szinte mindent elveszít: uralmát a teste felett, ambícióit, függetlenségét, személyiségét, jövőképét, sokszor a méltóságát is. A haldokló viselkedése a halálhoz vezető úton nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan életében viselkedett.
A súlyos betegnek félelmei vannak: fél, hogy mi lesz vele a halála után, félti a családtagjait, aggódik a barátai miatt. Fél, hogy elviselhetetlen fájdalmai lesznek, retteg a kiszolgáltatottságtól, a szellemi zavartságtól.
A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét.
A halált megelőző néhány hét rendkívül fontos időszak. A haldoklót és hozzátartozóit ilyenkor terhelő lelki terhek csökkentése a célja a halál tudományának, a tanatológiának. A tudományág kiemelkedő egyénisége Elisabeth Kübler-Ross svájci származású amerikai pszichiáter volt, aki végstádiumban lévő betegek haldoklással kapcsolatos legintimebb tapasztalatait hallgatta meg. Új utat nyitott ezáltal a haldoklókkal való bánásmód terén, jelentős inspirációt adva az amerikai hospice-mozgalom kibontakozásának.
Elisabeth Kübler-Ross a londoni St. Christopher’s Hospice-t tekintette mintának, amely 1967-ben nyílt meg a modernkori hospice legjelentősebb személyisége, Cicely Saunders vezetésével. Ő a haldokló, daganatos betegek testi és lelki fájdalmát igyekezett intézményében enyhíteni. A gondozás szereteten és szelídségen alapuló tudományos modelljét állította fel az ápoltak családtagjainak bevonásával. A hospice-ok később mindenütt az itt kialakított alapelveket követték, így Kalkuttai Teréz anya is ennek szellemében alapított rendet az indiai utcákon magukra hagyottan haldoklók gondozására.
HOSPICE
Napjainkban a világ 100 országában több mint nyolcezer hospice működik.
Hazánkban, 1991-ben a Polcz Alaine által vezetett Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával jelent meg a hospice szemléletű ellátás, 2004-ben pedig megszülettek a hospice tevékenységet meghatározó jogszabályok, s megindult a hospice szervezetek finanszírozása. A magyarországi hospice szervezetek 1991 és 2009 között több mint 35 ezer végstádiumú beteget láttak el.A hospice-ellátás igénybe vételére minden család jogosult, a tartós betegségben szenvedő családtagok ellátására a területi háziápolási szolgálatok és a helyi hospice-ok szakosodtak, ezek működéséről a háziorvos nyújthat bővebb információt.
Először 1975-ben adták ki Michigan szövetségi államban "A haldokló beteg chartájá"-t, amely a földi élet utolsó szakaszához érkezett ember jogait fogalmazza meg:
1.Jogom van, hogy élő, érző emberi lényként kezeljenek a halálomig.
2.Jogom van mindvégig megőrizni a reményt.
3.Jogom van kifejezni érzelmeimet és benyomásaimat a halálom előtt a magam módján.
4.Jogom van részt venni a kezelésemet illető döntésekben.
5.Jogom van az orvosi és nővéri gondozásra akkor is, ha egyértelmű, hogy nem tudnak meggyógyítani.
6.Jogom van, hogy ne haljak meg egyedül.
7.Jogom van, hogy ne legyenek fájdalmaim.
8.Jogom van, hogy őszinte választ kapjak a kérdéseimre.
9.Jogom van, hogy ne vezessenek félre.
10.Jogom van segítséget kapni a családomtól ahhoz, hogy képes legyek elfogadni a halálomat és a családomnak joga van segítséget kapni ahhoz, hogy jobban elfogadhassa a halálomat.
11.Jogom van békében és méltóságban meghalni.
12.Jogom van, hogy megőrizzem az egyéniségemet és hogy ne ítéljenek el, ha a döntéseim nem egyeznek mások meggyőződésével.
13.Jogom van, hogy megbeszéljem és elmélyítsem vallási és/vagy spirituális tapasztalataimat anélkül, hogy befolyást gyakorolnának rám.
14.Jogom van elvárni, hogy kegyelettel bánjanak a testemmel a halálom után.
15.Jogom van, hogy empatikus, szakmailag kompetens, jól informált személyek gondozzanak, akik igyekeznek megérteni a szükségleteimet és akik képesek elégedettséget találni abban, hogy hatékonyan támogatnak abban, amikor szemben állok a halállal.
A HALÁL MEGÁLLAPÍTÁSA
* A klinikai halál állapotában az életjelenségek (keringés, légzés, agyműködés) átmenetileg szünetelnek.
* Az agyhalál állapotában a személy agya olyan mértékben károsodik, hogy többé nem képes a szervezet tudatos irányítására
* A biológiai halál az élő szervezet működésének teljes és végleges leállása.
* Megkülönböztetjük a halál gyanújeleit és biztos (kórbonctani) jeleit:
* A halál gyanújelei
* ■mozdulatlanság
* ■rendellenes testhelyzet
* ■tág pupillák
* ■sápadtság, szederjesség
* ■hűvös bőr
* A halál biztos (kórbonctani) jelei
* Korai hullajelenségek
* ■hullafoltok (cave: livores flores)
* ■hullamerevség
* ■a holttest lehûlés
* Késői hullajelenségek
* ■rothadás
* ■hulla viaszos átalakulás
* ■mumifikáció
AGYHALÁL MEGÁLLAPÍTÁSA
Az agyhalál megállapítása három lépésben megy végbe. Az első lépés annak rögzítése, hogy nem állnak-e fenn olyan tényezők (például mérgezés, gyógyszerhatás, neuromuscularis blokád, sokkos állapot, metabolikus vagy endokrin eredetű coma, rectalisan mért 35 °C alatti hypothermia, bizonyos gyulladásos idegrendszeri megbetegedések), melyek az agyhalál megbízható diagnosztizálását kizárják.
Második lépés az agyműködés hiányának bizonyítása. Az ezt bizonyító tünetek:
Mély eszméletlenség.
A spontán légzés hiánya és a légzőközpont bénulásának apnoe teszttel való igazolhatósága.
Az alábbi agytörzsi reflexek mindkét oldali hiánya:
pupillareflex
corneareflex
trigeminofacialis fájdalmi reakció
vestibuloocularis reflex (kalorikus ingerléssel)
köhögési reflex
Az agyhalál megállapításának harmadik lépése a hiányzó agyfunkciók irreverzibilitásának a bizonyítása. Ez megfigyeléssel vagy műszeres vizsgálatokkal lehetséges. Ha az agyhalál megállapítására megfigyelést alapoznak, akkor az előírások egy bizonyos időtartamot követelnek meg, mely alatt agyműködést nem észlelve az agyműködés megszűnésének visszafordíthatatlan volta deklarálható. A magyar szabályozás szerint ez az időtartam újszülötteknél öt hetes korig 72 óra, öt hetes kortól három éves korig 24 óra, három évesnél idősebb gyerekek és felnőttek esetében elsődleges agykárosodás esetén 12 óra, másodlagos agykárosodás esetén 72 óra.
Bizonyos műszeres vizsgálatokkal azonban, melyek az agyi vérkeringés hiányának kimutatásán alapulnak, az agyműködés visszafordíthatatlan hiánya sokkal rövidebb idő alatt is megállapítható.
A magyar törvény háromtagú orvosi bizottságot ír elő. A bizottság tagjainak – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – egybehangzóan kell megállapítaniuk az agyhalál beálltát. Mind a WHO-ajánlás, mind a hazai és a nemzetközi gyakorlat ragaszkodik hozzá, hogy a halál beálltát megállapító orvos vagy orvoscsoport ne legyen tagja a donorszerv eltávolítását vagy annak beültetését végző csoportnak, és ne legyen a recipiens kezelőorvosa sem.
Jogilag először Finnország fogadta el az agyhalál-kritériumot 1971-ben; ebben azóta számos ország követte. Olyan országokban is használják azonban a gyakorlatban az agyhalál-kritériumot, amelyek jogilag még nem fogadták el. Ugyanakkor például Japánban, ahol a tradicionális felfogás szerint a lélek forrása a szív, a közvélemény az agyhalál-koncepciót fogadja el, és így ott cadaverszervek transzplantációs célú kivétele nem lehetséges. Japánban a cadaverből való szervexplantáció kivételes, és a vesetranszplantációk zömét élőből kivett szerv segítségével végzik.
Mi a teendője a gondozónak az elhunyt körül?
A halál beálltát mindig az orvosnak kell megállapítani!!!
Halott körüli teendők
●A halál jeleinek felismerése
●Ha a légzés leállt, lezárjuk a szemét, a hozzátartozókat – ha jelen vannak – néhány percre hagyjuk magukra az elhunyttal, hogy el tudjanak búcsúzni a szerettüktől – maradjunk a közelben.
●A halál időpontjának feljegyzése.
●Orvos értesítése
●Az elhunyttal szemben a megfelelő bánásmód szabályainak a betartása, a tisztelet, a méltóságának megtartása. (kegyeletes bánásmód!)
●Intézményi halottellátásnál paravánt kell az ágy köré tenni
●Előkészületek a halottellátáshoz- halotti ruha- 2 db lepedő- védőkötény- gumikesztyű- mosdótál langyos vízzel- mosdókesztyű- 2 db törölköző- vizes gézlapok- szükség esetén kolosztómiás, ileosztómiás, katéteres zsák - 2 db lábcédula
●Az orvos megérkeztekor tapintatosan kérjük meg a hozzátartozókat, hogy fáradjanak ki az orvosi vizsgálat és az ellátás idejére, közöljük a várakozás időtartamát.
●A halál orvos által történt megállapítását követően, az orvos megállapítja a halál beálltának az időpontját, kitölti a halottvizsgálati lapot, a lábcédulákat és intézkedik az elszállításról
●A halál orvos által megállapított időpontját is dokumentáljuk.
●Hozzátartozók felé forduljunk empátiával, fejezzük ki részvétünket, kérdezzük meg, hogy akarnak-e valakit értesíteni és segítsünk-e ebben.
●Amennyiben nem tudjuk a halottat azonnal ellátni, le kell takarni az arcát, kivenni a párnákat az ágyból, a testet óvatosan, egyenes, laposan fekvő tartásba helyezzük - gumikesztyű.
A halott ellátásának menete:
1.gumikesztyű, védőkötény felvétele
2.a párnákat vegyük ki az ágyból, a testet óvatosan, egyenes,laposan fekvő tartásba helyezzük, amennyiben eddig még nem tettük
3.távolítsunk el minden a gyógyításhoz használt eszközt (kötések, infúzió, katéter, branül, szonda stb.), ruhaneműt
4.vegyük le az ékszereit, tegyük biztonságos helyre
5.ha maga alá engedte váladékát (széklet, vizelet), mossuk le a testet és töröljük szárazra, ha használt stb.), ruhaneműt
4.vegyük le az ékszereit, tegyük biztonságos helyre
5.ha maga alá engedte váladékát (széklet, vizelet), mossuk le a testet és töröljük szárazra, ha használt sztómazacskót, azt cseréljük ki
6.ha használt műfogsort és az nincs a szájában, meg kell tisztítani és visszahelyezni
7.oldalra fordításhoz hívjunk segítséget
8.tegyünk alá tiszta lepedőt
9.adjuk fel a halotti ruhát
10.ellentétes kézre-lábra, kössük fel a lábcédulát
11.ha a szeme nem csukódik le helyezzünk rá vizes gézlapot
12.ha a száj nyitva van, törölközőt tekerjünk fel gurigába és tegyük az álla alá, ne kössük fel, mert nyoma marad az arcon és a nyakon
13.kezeit tegyük keresztbe a testen
14.takarjuk le tiszta lepedővel
15.rakjuk rendbe a környezetét, távolítsunk el minden gyógyszert, az ápoláshoz szükséges berendezést
16.a hozzátartozókat – amennyiben várakoznak – ismét odaengedhetjük szerettükhöz
17.2 órán keresztül az ágyában kell hagyni, vagy az erre a célra elkülönített helyiségben ravatalozzuk fel.
18.ha nem intézményben történt a haláleset, mindenképpen várjuk meg, míg a halottszállítók elszállítják az elhunytat
19.halotti leltár felvétele- Tanuk jelenlétében, vagy 2 ember készíti, - Sorszámozott, hitelesített, legalább kétpéldányos füzetbe vezetjük. (az intézmény vezetője hitelesíti)- Kinek a hagyatékát leltározzuk - bejegyzés:név, exitált, pontos idő- A hagyatéki leltár hol lett felvéve, időpont- A talált tárgyakat sorszámmal ellátva, tételesen vesszük fel.- Az ékszereket szín(sárga fém) és alak (karika, kereszt) szerint, pénzt címletenként darab számonként és pénznem megjelöléssel kell felvenni- Abban az esetben is kell hagyatéki leltárt készíteni, ha az osztályon nem volt semmije az elhunytnak. Bejegyzés:Elhunyt után hagyaték nem maradt.- Fel kell tüntetni, hogy kik vették fel a hagyatéki leltárt - Tanú(k) - lehetőleg szobatárs - az elkészült leltárt a leltározó(k)nak és a tanu(k)nak hiteles módon alá
kell írni- Amennyiben a hozzátartozó valamit elvisz, a tétel sorszámát fel kell írni, és hozzátartozóval aláíratni. - Amennyiben nem tart igényt semmire, azt is fel kell vezetni, és aláíratni a hozzátartozóval.- A hagyatéki leltárban javítani nem lehet. A rontott oldalt átlósan áthúzzuk és "RONTOTT" felirattal látjuk el.
20.személyes iratokat, ékszert és pénzt páncélszekrényben kell tárolni, a többit összecsomagolva szekrénybe kell tárolni
21.a halott elszállítása után az ágyneműt lehúzzuk, a matracot és az ágyatfertőtlenítjük
22.amennyiben a hozzátartozó nem volt jelen, gondoskodni kell a hozzátartozó értesítéséről
23.fontos a lakótársakkal, betegtársakkal való mentális foglalkozás
24.a kóros gyászfolyamat felismerése fontos feladat, tanácsolhatjuk szakember igénybevételét.