Az angiográfia az érrendszer vizsgálatára alkalmas eljárás, melynek több formája van, attól függően, hogy az artériás, a vénás, vagy a nyirokrendszert szeretné-e megfigyelni a szakorvos. Ennek megfelelően tehát megkülönböztetünk arteriográfiát, phlebográfiát - ez jelenti a vénák vizsgálatát-, és a lymphográfiát (a nyirokerek megfestését).
Az eljárás során helyi érzéstelenítést követően kontrasztanyagot juttatnak az érrendszerbe -közvetlenül az aortába, vagy a vizsgálandó szervet ellátó kisebb-nagyobb artériába-, majd folyamatos röntgenátvilágítás mellett lehet nyomon követni a beadott kontrasztanyag útját. Bizonyos eltérésekből nagy pontossággal lehet a diagnózisra következtetni. Ilyenek például egy-egy terület fokozott erezettsége; érelzáródás az alsó végtagokban vagy az agyi erekben; szűkület illetve tágulat különböző helyeken (bél- vagy veseereken).
Napjainkban az érbetegségek diagnosztikájában ez a módszer tekinthető a legfontosabb eljárásnak! Az angiográfia elvégzése egyes megbetegedések esetén segít a műtét megtervezésében, az optimális kezelés kiválasztásában. Azonban a beavatkozásnak komoly szövődményei is lehetnek, úgy, mint fertőzés, érfalsérülés, kontrasztanyag-túlérzékenység. Emiatt csak megfelelően indokolt esetben végzik el az orvosok ezt a vizsgálatot!
Az angiográfiának igen kiemelkedő szerepe van az ideggyógyászatban, az agyi erek vizsgálatában! Nagy segítséget nyújt szubarachnoideális vérzés esetén a vérzésforrás felkeresésében, agytályog, érfejlődési rendellenességek, aneurizmák kimutatásában, daganatos góc vérellátásának vizsgálatában. Sőt, akár kisebb thrombusok feloldására is használható az érbe bevezetett igen vékony, kis méretű katéter.
A technika fejlődése lehetővé tette a kontrasztanyag használatát mellőző, sugárterheléssel nem járó MR-angiográfia megjelenését és elterjedését. Ezzel a módszerrel szintén ábrázolhatóak az artériák és a vénák, valamint a bennük levő -kóros vagy megfelelő- áramlás. Elsősorban az agyi erek pontosabb vizsgálatára használják ezt az eljárást.