Abraham Maslow szerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni.

  1. A piramis alján az alapszükségletek, a létfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek helyezkednek el.
  2. A létfenntartás megteremtése magával hozza a biztonsági szükségletek kialakulását: ez a megszerzett javak megóvását, védelmét jelenti.
  3. A szociális szükségletek az ember társas lény mivoltából fakadnak. A szociális szükséglet kapcsolatteremtési, összetartozási szükséglet. Ennek kielégítése érdekében törekszik jó családi, érdeklődésének, gondolkodásmódjának megfelelő baráti, munkahelyi kapcsolatokra.
  4. Az ember igyekszik megtalálni helyét a többiek, a társai között, ebből fakad az elismerés iránti szükséglete: igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét.
  5. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Az emberek egy része erős késztetést érez arra, hogy képességét, tehetségét maximálisan kihasználja.

 

Az ápolás az ápoló egyedülálló tevékenysége, mely arra irányul, hogy segítse kliensét mindazon tevékenységek elvégzésében, amelyeket saját maga tenne meg, ha meglenne ahhoz a kellő akarata, ereje vagy tudása. Az ápolást az ápoló olyan módon nyújtja, hogy segítse a gondjaira bízott vagy hozzá forduló személyt teljes önállóságának mielőbbi visszanyerésében vagy függőségének csökkentésében. De jelenti azt is, amikor a már magatehetetlen beteget gondozzuk úgy, hogy az lehetőleg semmiben ne szenvedjen hiányt és a lehető legteljesebb emberi életet élje.

 

 

A legmagasabb szintű jogszabály 1997. Évi CLIV. Törvény az egészségügyről az ápolást az alábbiak szerint határozza meg:

98. §. (1) Az ápolás azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az összessége, amelyek feladata az egészségi állapot javítása, az egészség megőrzése és helyreállítása, a beteg állapotának stabilizálása, a betegségek megelőzése a beteg emberi méltóságának a megőrzésével, környezetének az ápolási feladatokban történő részvételre való felkészítésével és bevonásával.

 

Definíciója a WHO szerint Az ápolási folyamat az egyének, családok és/vagy közösségek egészsége érdekében végzett jellegzetes ápolási beavatkozások rendszere. Magában foglalja a tudományos módszerek alkalmazását a beteg vagy kliens, család vagy közösség egészségügyi szükségleteinek meghatározására, a szükségletek kielégítésének tervezését, az ápolási tevékenység megvalósítását és az eredmények értékelését. Az ápolószemélyzet együttműködve az egészségügyi team többi tagjával és a kiszolgált egyénnel vagy csoporttal, meghatározza a célokat, prioritásokat állít fel, meghatározza a szükséges ápolást/gondozást, mozgósítja az erőforrásokat, ezután közvetlenül vagy közvetve ápolási szolgáltatást nyújt. Ezt követően értékeli az eredményeket. Az eredményekből származó információ visszacsatolásként szolgál a változtatásokhoz a további beavatkozásokban, hasonló ápolási/gondozási szituációkban. Ily módon az ápolás egy dinamikus folyamattá válik, amely alkalmas az adaptációra és fejlődésre. Az ápolási folyamat nagy vonalakban négy lépcsőből áll: 
1. Az ápolási szükségletek megállapítása.
2. A tervezés.
3. Az ápolási terv végrehajtása.
4. Értékelés, visszacsatolás.
  Az ápolási szükségletek megállapítása A beteg szükségleteinek megállapítását az információgyűjtés előzi meg. Minden lényeges információt gyűjtsünk össze a beteg múltbeli és jelenlegi egészségi problémáiról, szociális anamnéziséről, napi életmódjáról, szokásairól, mit szeret és mit nem. Az információt a betegtől vagy hozzátartozójától vagy, pl. mentősöktől szerezzük. Ezt a fázist a szisztematikus megfigyelés jellemzi. A megfigyelés kiterjed az egész testre, a beteg fizikális és érzelmi állapotára. Ilyenkor figyelhetünk meg pl. nehézlégzést, perifériás keringési elégtelenséget, zavartságot stb. Ebben a fázisban rögzítjük a kardinális tünetek értékeit is. A tünetek lehetnek: 
· Objektív tünetek. Azokat a tüneteket, amelyeket a betegen kívül más is észlel, objektíveknek nevezzük. Pl. duzzanat, nehézlégzés.
· Szubjektív tünetek. Minden olyan tünetet, amelyet más személy nem észlel, de a beteg tapasztal, szubjektívnek neveznek. Pl. fájdalom, hányinger, félelem.
 

 

Andywebdesign