Az elektrokardiográfiás (EKG) vizsgálattal készített görbe az elektrokardiogram. A szívműködés során gyenge elektromos [impulzus]?ok haladnak a szívizomból a bőr felszínéhez, amelyek rögzíthetők. Ez az elektromos aktivitás [elektród]?okkal fogható fel, amelyeket olyan mintázatban helyeznek el a bőrön, amilyen információhoz szeretnének jutni. Az elektródok olyan készülékhez csatlakoznak, amely felerősíti az elektromos jeleket, s lassan mozgó papíron grafikusan is megjeleníti azokat. Így jön létre az elektrokardiogram.


Az elektrokardiogram görbéje elárulja, hogy a szívben rendesen gerjednek e és terjednek azok az elektromos impulzusok, amelyek a szívciklust és a szív ritmusát szabályozzák. Az egészséges szívű ember EKG-görbéjén jellegzetes felfelé és lefelé tartó hullámok láthatók. Az első felfelé néző hullám a P-hullám, amely a szív felső üregeinek (pitvarainak) az összehúzódásával járó elektromos aktivitást jelzi. Az ezt követő többi hullám – Q -, R -, S - és T hullám azt az elektromos tevékenységet tükrözi, amely a szív pitvarok alatt lévő két üregének (kamrájának) az összehúzódásával kapcsolatos. Az EKG- görbén jól látható, ha lassú az elektromos impulzusok átvezetődése, rendellenes alakúak a hullámok, illetve szabálytalan aszívritmus. Mindezek szívbetegségek jelei lehetnek.


Bizonyos rendellenességek csak akkor jelennek meg az EKG-görbén, ha a szervezet terhelés alatt áll. Az ilyen terheléses vizsgálathoz a páciensnek biciklizni vagy futnia kell speciális berendezéseken a rendelőben. Minthogy a szív elektromos tevékenységének olyan zavarai is vannak, amelyek csak időnként jelennek meg, azaz az EKG-görbe készítésekor éppen hiányozhatnak, ezekre kizárólag folyamatos ellenőrzés során derül fény. A [Holter-monitor]? az a készülék, amely 24 órán át rögzíti a szívműködést, így az alkalmankénti szívritmuszavar kimutatására is alkalmas.