10. tétel

10. feladat

Ápolási asszisztens tanulók szakmai gyakorlatra érkeznek az ápolási osztályra, ahol Ön

dolgozik. Osztályvezető főnővér azzal bízza meg, tartson előadást számukra a élősködő

okozta fertőzéstől szenvedő betegek ellátásáról!

Az előadás során térjen ki a következőkre:

– élősködők fajtái, megjelenési formái

– beteg megfigyelése élősködök jelenlétére történő gyanú esetén

– beteg elkülönítése

– higiénés előírások

– fertőzések ellátása

- ÉLŐSKÖDŐK-TETVESSÉG

*        Fejtetű (Pediculosis capitis)

*        A tetű egy élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed.

*         Emberen háromféle fordul elő:fej-, ruha- és lapostetű.

*        Fej –és ruhatetű: egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól

*         Külön fajt csak a lapostetű alkot.

*        A  ritkábban fordul elő. Ennek járványügyi jelentősége is van a kiütéses tífusz és a visszatérő láz terjesztése miatt.

*        A fejtetvek vérszívás útján táplálkoznak, amellyel a gazdaszervezet bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak.

*        Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket, a serkéket, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül 1 hét alatt kelnek ki a tetvek.

*         A tetvek repülni, ugrálni nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön.

*         Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók.

*        A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével.

*         Fertőző betegséget nem terjesztenek ugyan, de sok testi-lelki kellemetlenséget okoznak, a viszketés miatt elvakart sebek pedig könnyen felülfertőződhetnek.

Előfordulás:

*        Egész világon előfordulnak

*         A nemzetközi és hazai epidemiológiai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban visszatérően növekszik. Magyarországon legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, s napjainkban ismét emelkedő trend észlelhető. Leggyakrabban a legrosszabb higiénés viszonyok között élőknél, elsősorban a hajléktalanoknál tapasztalják az előfordulását, járványszerűen pedig elsősorban gyermekközösségben léphet fel, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában.

*        A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat.

*        Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak.

*        Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti.

*        A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté.

*        A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást.

*        Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.

*         A tetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így a vérszívás idején nagyon erősen tudják magukat rögzíteni.

*        A fejtetvek fertőző megbetegedést nem terjesztenek.

Tünetek

*        A fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén apró, tojás alakú, szürkésfehér serkék láthatók, amelyek a hajszálak hossztengelyével hegyesszöget alkotnak, és - a korpával ellentétben - nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel nem lehet lesöpörni, csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről.

*        Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók.

*        Az ártalom elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat.

*         A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. Az allergia azonban csak egy-két hét múlva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki.

*        A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg.

*        A vakarás helyein bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet.

Nagyon rossz higiénés körülmények között élőkön a törzsön, valamint a nemi szervek szőrzetén is előfordulhat tetvesség; ez utóbbi szexuális érintkezéssel terjed.

Diagnózis

*        Tetvességre gyanús, aki eltetvesedett környezetben él, fejbőrén illetve a testén jellegzetes vakarózási nyomok láthatók, haján vagy ruházatán üres serketokok találhatók, illetve az is, akinek elhanyagolt külseje, hiányos tisztálkodása, életmódja, egyéb körülményei valószínűsítik a fertőzöttséget. A vizsgálatokhoz kézi nagyító használata ajánlatos.

*        Fejtetvességre utaló gyanú alkalmával a hajat lazán szét kell bontani, és elsősorban a fülek melletti, mögötti területet valamint a tarkótájat kell átvizsgálni.

*        A serkék és a kifejlett tetvek a barna és fekete hajúakon szabad szemmel is könnyen észrevehetők, a világosabb hajúaknál azonban fokozott figyelem szükséges.

TERÁPIA

*         Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők. (Ilyen sűrűfésű a gyógyszertárakban kapható, de van olyan tetűirtó szer is, amelyikhez mellékelik.)

*        Lehetőleg a serkéket kell keresni, mivel ezekből több is található, és a fénykerülő, gyorsan menekülő tetveknél könnyebben fellelhetők.

*        Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről.

*         "körömpróbával" bizonyítható: az életképes serke két köröm között összenyomva pattanó hangot ad.

*         a haj kezelése a legfontosabb, mivel a fejtetű gyakran a jellegzetes használati tárgyak (fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) közvetítésével is terjedhet, ezért ezek hatásos fertőtlenítését is el kell végezni.

*        A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Vény nélkül kapható Nittyfor, Pedex, NIX, a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa.

*        Szemvédelem: vattával lefedve ügyelni kell arra, hogy a hajszesz a szembe ne jusson.

*        Az elhalt serkéket a cementszerű anyag erősen rögzíti a hajszálakhoz, ezért ezek a hajszálakról csak ecetes vízbe mártott, sűrű fogazatú fésűvel, illetve egyenkénti lehúzással - esetleg a haj levágásával - távolíthatók el.

*        A hajjal érintkező használati tárgyakat, például hajkefét, fésűt forró vízzel vagy a tetűirtó hajszeszbe mártva lehet fertőtleníteni.

*        Tetűirtó szerek alkalmazásakor kicsi a rezisztencia kialakulásának veszélye.

*         Ennek - az azonos kémiai szerkezetű vegyületek használata ellenére - az az oka, hogy e szereket nem rendszeresen alkalmazzák, a kezelés csak rövid ideig tart, és a populációnak csak viszonylag kisszámú és elszigetelt egyedét érinti.

*         A mindennapos gyakorlatban a kezelések hatástalanságának okát mégis sokszor az alkalmazott készítmény hatóanyagával szemben kialakult rezisztenciának tulajdonítják még akkor is, amikor ezek hátterében kivitelezési hibák állnak.

*        A hatás alapvető feltétele, hogy a serke és a tetű a készítménnyel legalább 5 percen keresztül érintkezzen.

*         Amennyiben a bedörzsölés nem alapos, és nem terjed ki a fejbőr és a haj teljes területére, úgy az érintőméreg nem tudja kifejteni hatását.

*         Gyakori hiba az is, hogy a hajszeszt hajmosással túl korán, még aznap eltávolítják, így a családban akár az azonnali újrafertőződés veszélye is fennáll.

Megelőzés

*        Az eredményes védekezés alapja a veszélyeztetett közösségekben (például gyermekintézményekben, hajléktalanszállókon) végzett rendszeres, gondos szűrővizsgálat.

*         A fertőzött személyek kezelésén kívül

*         "ping-pong effektusra„: ha a környezetében élők kezeletlenül maradnak, akkor a kezelt személy visszakaphatja a tetűt attól is, akitől eredetileg ő kapta, de attól is, akinek továbbadta.

*        a vizsgálatot és a tetvetlenítést a megelőzés érdekében ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy egész környezetére, a vele rendszeresen érintkezőkre is, például a családtagokra, munka- illetve iskolatársakra. Ebben a családorvos, az iskolaorvos vagy a védőnő segíthet.

*        A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is alkalmas. Akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye.

*         A készítmény a tetűirtó hatását a következő hajmosásig is megőrzi, és a fejre kerülő tetveket még a peték lerakása előtt elpusztítja.

*        Amíg a visszafertőződés veszélye fennáll, célszerű a hajszeszes kezelést minden hajmosás után megismételni.

*        A kezelés során a megelőzést szolgálja a fésűk, kefék, hajjal kapcsolatos tárgyak fertőtlenítése, a fertőzött személy által használt törülközők, ruhák, ágyneműk, fejtámlát fedő huzatok forró vizes mosása, a kalapok, sapkák és kabátok vegytisztítása is.

*        Ajánlatos kerülni a fésűk, kefék, hajjal kapcsolatos tárgyak és kalapok közös használatát.

Hasznos tudnivalók

*        Tévedés: csak a szegénységben, elhanyagolt higiénés környezetben élő embereknek lehet fejtetűje. A fejtetű a piszkos és tiszta hajat egyaránt eláraszthatja, bárkinél előfordulhat.A környezet felelőssége a mielőbbi felismerésben és kezelésben áll, hogy a továbbterjedést meg lehessen állítani. Tehát nem restellni kellene, ha tetves lesz valaki, hanem mielőbb gondosan kezelni.

*        A hosszabb hajzatúak jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt.

*        Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre.

A viszketés mértéke az egyén toleranciájától, a tetvek számától és a bőr allergizálódásának fokától függ.

*        Ismételt fertőződéskor korábban kezdődhet a viszketés.

*        A megtermékenyített nősténytetű átkerülésétől a következő generáció megjelenéséig egy hét telik el.

*        Mivel a haj havonta kb. 1-1,5 cm-t nő, azért a serkék fejbőrtől való távolságából lehet következtetni a fertőzés kezdetének időpontjára.

10. tétel - Paraziták

Az élősködők (paraziták) olyan élőlények, melyek más élőlényeken vagy bennük (gazdaszervezet) élnek és annak kárt okoznak.

Bejutási hely:

*        szájon át: lenyeljük,a bélben maradnak vagy a bélfalon átjutva más szervekhez vándorolnak

*         bőrön át :közvetlenül átfúrják, vagy fertőzött rovarok csípése (vektor) révén, mezítláb járó ember talpbőrén át hatol be

Kimutatása:

*         véréből

*         székletéből

*        Vizeletéből

*        Szövetminta

Életciklusuk:

*        egysejtűek, a gazdaszervezeten belül szaporodnak

*         bonyolult életciklusuk van, melyben a peték vagy lárvák hosszú ideig maradnak a természetben vagy valamely ízeltlábúban, mielőtt fertőzőképessé válnak

*         Ha petével szaporodó élősködő telepszik meg a tápcsatornában, petéi a széklet mikroszkópos vizsgálatával megtalálhatók. Az antibiotikumok, a hashajtók és a savkötők (antacidumok) csökkenthetik a paraziták számát, kimutatásuk a székletben körülményessé válik.

*        Az ételekben, az italokban és a vízben gyakran vannak élősködők a világ olyan tájain, ahol a tisztaság és a fertőtlenítés nem áll magas fokon.

*        A fejlődő világban ezért étkezéssel kapcsolatban érdemes megszívlelni a "süsd meg, főzd meg, hámozd meg, vagy dobd el" tanácsot.

*         Bizonyos élőlények a fagyasztást is túlélik, így akár a jégkocka is fertőzhet, ha nem tiszta vízből készítették.

Cérnagiliszta-fertőzés

A cérnagiliszta-fertőzés (enterobiázis, oxiuriázis) a bélben élő fonalférgek által okozott kórkép.

A fertőzés a cérnagiliszta peték (ovum) elfogyasztását követően alakul ki.

*         fertőzött gyermek végbélnyílásától a ruházatra, az ágyneműre vagy a játékaira kerülnek. A testen kívül, szobahőmérsékleten, akár 3 hétig is életképesek

*        másik gyermek, gyakran az ujjaival, a szájához viszi, azután lenyeli őket.

*         szennyezett étel fogyasztásával

*        . A gyermekek újrafertőzhetik magukat azzal, hogy a petéket a végbélnyílás körüli területről a szájukhoz viszik. Ujjukat szopó gyermekek fokozottan veszélyeztetettek.

*        A lenyelt peték a tápcsatornában felhasadnak, és a kikelt férgek a végbélhez és a bél alsó szakaszába vándorolnak.

*        A cérnagiliszták az alsó szakaszban érnek 2-6 hétig. Ekkor a nőstény férgek többnyire éjjel a végbélnyílás (ánusz) körüli területre másznak, hogy lerakják petéiket egy ragadós, kocsonyás anyagban, mely azokat a bőrhöz tapasztja.

*        A peték és a kocsonyás anyag viszketést okozhatnak.

Panaszok, tünetek

*        A cérnaférgeket hordozó gyermekek legtöbbjének nincsenek tünetei.

*        Némelyikük a végbélnyílás (ánusz) körüli területen viszketést érezhet és vakarja azt.

*        A bőr feldörzsölődhet és baktériumokkal felülfertőződhet.

*         Leánygyermekekben a cérnagiliszták hüvelyi viszketést és irritációt okozhatnak.

Megfigyelés szempontjai:

*        a giliszták vagy a peték felismerése

*         A kifejlett cérnagiliszták felkutatásának módja a gyermek végbélnyílásának vizsgálata kb. 1-2 órával azután, hogy az éjszakai alváshoz lefeküdt.

*        A giliszták fehérek és hajszálvékonyak, de tekergőznek, így szabad szemmel is megláthatók.

*        Kezelés

*        Mebendazol (Vermox)egyetlen adagban, majd 2 hét múlva ismételve, hatékonyan gyógyítja a cérnaférgességet.

*         egész család kezelése

*         gyakori az újrafertőzés

*         ruhákat, az ágyneműket és a játékokat mosni kell, a helyiséget porszívózni, hogy a petéket kiirtsuk

*         Viszketés elleni krémet vagy kenőcsöt kenhetünk közvetlenül a végbélnyílás körüli területre, a viszketés enyhítésére.

Toxoplazmózis

*        A Toxoplasma gondii: egysejtű élősködő által okozott fertőző betegség.

*        A Toxoplasma világszerte jelen van, embereket és sokféle állatot és madarat fertőz meg. Magyarországon a toxoplazmózisban szenvedő betegek száma 1998-2002-ben 158 volt.

*         Súlyos kórkép többnyire csak magzatban alakul ki, valamint károsodott védekező rendszerű egyénekben.

*        A fertőzés útja:

*        Az élősködő sok állat szöveteiben képes élni, de petéket csak macskák bélsejtjeiben termel. A peték a macska ürülékével távoznak, és a talajban 18 hónapig életképesek maradhatnak.

*        Ha az emberToxoplasmapetékkel szennyezett földhöz nyúl, közvetlenül kaphatja el a fertőzést, amennyiben kezével a szájához ér; emellett fertőződhet szennyezett étel fogyasztásával is.

*         A szennyezett földtől sertések vagy más állatok betegszenek meg.

*         fertőzött állatok nyers vagy nem kellően átsült húsának fogyasztása

 A hús alapos átsütése, de a fagyasztás is elpusztítja a toxoplasmákat

Az anya a terhessége során fertőződik, a méhlepényen keresztül átadhatja aToxoplasmát magzatának.

Következménye:

*        vetélés

*         halvaszületés

*         a gyermek toxoplazmózissal születik (kongenitális toxoplazmózis ).

*        A terhesség előtt fertőződött anyák nem adják tovább az élősködőt magzatuknak.

különösen veszélyeztetettek a legyengült védekezőképességű betegek

*        elsősorban az AIDS- vagy rákbetegek

*        szervátültetést követően gyógyszert kell szedni a kilökődés elkerülésére

 A tünetek többnyire azért jelennek meg, mert korábban szerzett Toxoplasma-fertőzés lángol fel.

 A betegség rendszerint az agyat érinti, de a szemet is megtámadhatja, vagy az egész testben szóródhat (disszemináció). E betegekben a toxoplazmózis nagyon súlyos, és kezelés nélkül csaknem mindig végzetes.

*        Veleszületett toxoplazmózis:

*         súlyosan betegek lehetnek, és születés után röviddel meghalhatnak,

*         tüneteik csak hónapok vagy évek múlva lesznek.

*         Némelyikük soha nem betegszik meg.

*         Újszülöttekben a jellemző tünet a szem gyulladása (korioretinitisz), ami vakságot eredményezhet,

*         a máj és a lép megnagyobbodása, sárgaság és a bőr elszíneződése,

*         görcsrohamok, a fej méretének növekedése vagy megkisebbedése,  szellemi visszamaradottság.

*        A születés után szerzett toxoplazmózis:

*         egészséges emberekben elvétve okoz tüneteket. Ha mégis vannak, általában enyhék és fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodásban, alacsony, ingadozó lázban és bizonytalan betegségérzésben nyilvánulhatnak meg.

*         csak a korioretinitisz alakul ki, homályos látással, szemfájdalommal és fényérzékenységgel.

Károsodott védekezőrendszerű betegek tünetei a fertőzés helyétől függnek.

*         Az agyvelő érintettségének (enkefalitisz) jelei a test egyik felének gyengesége, beszédzavar, fejfájás, zavartság és görcsrohamok lehetnek.

*         A heveny, kiterjedt toxoplazmózis kiütést, magas lázat, hidegrázást, légzészavart és elesettséget okozhat.

*         a májban (hepatitisz)

*         a tüdőben (pneumonitisz) 

*        a szívben (miokarditisz).

A toxoplazmózis kórsiméje:

*         vérvizsgálat, a parazitával szembeni ellenanyagok

*         a beteg immunrendszere AIDS miatt károsodott, a teszt tévesen negatív lehet

*         komputertomográfia – CT, és mágneses rezonancia vizsgálat-MRI

*         Ritkábban biopszia

*        Tünetmentes, egészséges védekezőképességű embert nem kell kezelni

*         szem gyulladását

*        AIDS-betegek toxoplazmózisa könnyen visszatér, ezért a gyógyszereket egész életen át adják

*        Ha egy anyáról tudott, hogy terhessége alattToxoplasmá-val fertőződött, spiramicin adható neki a magzati átvitel megelőzésére.

*        Terhes nők lehetőleg ne tisztítsanak macskaalmot, vagy ha mégis, kesztyűt viseljenek.

*        A húst jól át kell sütni fogyasztás előtt.

Rühesség (scabies)

A rühesség (scabies) atkafertőzés, mely apró, vörös kiütéssel és igen erős viszketéssel jár.

A fertőzés közvetlen érintkezéssel emberről emberre terjed, gyakran az egész családban.

Az alig látható atkák gyakran együttalvás során szóródnak szét. A ruházat, az ágynemű és más közös tárgy ritkán terjeszti, az atkák élettartama rövid, és a szokásos mosás elpusztítja őket.

A nőstény atka alagutat fúr a bőr legfelső rétegében, és petéket rak a járatba. A lárvák néhány napon belül kikelnek.

*        A leggyakoribb parazitás bőrfertőzések egyike. Különösen a hajléktalanság magyarországi megjelenése óta alakul ki egyre gyakrabban, gócokban, helyi járványszerűen. Erősen fertőző, ezért idősotthonokban, gyermekintézményekben hamar elterjed az egész

Tünetek:

*         erős viszketés, feltehetően az atka kiváltotta allergiás reakció miatt, amely éjszaka a legkínzóbb

*        Atkajáratok:  felhámban ferdén lefelé haladva annak mélyebb, nedvdúsabb rétegéig, onnan a bőr felületével párhuzamos irányban halad előre, keskenyek, 1-2 cm-nyi hosszúak, legtöbbször kacskaringósan futnak.

*        Szabad szemmel általában nem láthatók, külső nyílásuk a belé jutott piszoktól sötétebb, belső, vakon végződő végükben  egy fénylő fehér pontocska ül - ez az atka.

Kedvelt tartózkodási helye:

*         azon bőrrészek, amelyek bizonyos egyenletes nyomásnak vannak kitéve, ülő foglalkozásúaknál az ülőgumók,

*         hónalj és kezek.

*         leggyakoribbak a kéztőízület felett, az ujjak között, a csukló, a könyök, a hónalj táján, az emlőbimbókon, a férfi nemi szerveken, az övvonalban, és a farpofák alsó részén

*         Az arc ritkán fertőzött, kivéve a kisgyermekeket, akiken vizes hólyagocskák formájában jelenhet meg a betegség.

*        A járatok később már nem láthatók jól, mivel ekcémás tünetek, gyulladás vagy vakarásnyomok fedhetik el.

*        Kiterjedt vagy régóta fennálló esetben az egész testfelszínt borítják a felmaródott, 1-2 mm átmérőjű papulák (kidomborodó, apró, piros bőrelváltozások), amelyek elszórtak, nem tömörülnek szorosan egymás mellé.

*         Az atkák a zsírosabb arcbőrt kerülik, de ritkán, főleg nedves klímájú területről érkező beteg esetén a fejbőr is fertőzött lehet

Megfigyelés szempontjai:

*        A jellegzetes tünetek, a viszketés és járatok együttese

*         Kaparék vétele a járatokból,  mikroszkópos vizsgálat

*          anamnesztikus adatok:  esti órákban a viszketés fokozódása, és a beteg környezetében hasonló panaszok előfordulása.

*        Megfigyelés nővéri, dg. orvosi feladat

*        dokumentálás

Kezelés

*        atkák és peték megsemmisítése

*        chlor-ciclohexan tartalmú emulzió vagy zselé, ill. benzil-benzoát oldat (Linimentum scabicidum)

*         Zuhanyozás után, majd fél órával később megismételve az egész testet le kell kenni a nyaktól a lábujjakig.

*        24 órán keresztül bekenve, lemosás nélkül.

*        Makacs fertőzés esetén a kezelést még kétszer meg kell ismételni.

Következmények:

*         vakarás olyan sebeket ejthet a bőrön, amelyek elfertőződhetnek, ezért a vakarást meg kell próbálni elkerülni.

*        nagyon erős a viszketés csillapítása.

*        Ha valamennyi atka elpusztult, az elváltozások általában maguktól rövid idő alatt eltűnnek.

*         kiterjedt, elhanyagolt a fertőzés, vagy nagyon érzékeny bőrű a beteg, az elvakart, felülfertőzött, gyulladt bőr kezelése, sokszor hosszú időt vesz igénybe.

Megelőzés

*        bárki elkaphatja, a legteljesebb testi higiénia mellett is előfordulhat például tömegközlekedési eszközökön, gyermekintézményekben, felnőtt közösségekben, sokak által használt tárgyak közvetítésével.

*        gyakori kézmosás, a felismert esetek mielőbbi kezelése, a ruhák és az ágynemű gyakori mosása, a beteg környezetében az alapos fertőtlenítés megakadályozhatja a továbbterjedést.

*        A családtagokat és a közvetlen bőrkontaktusban élőket (beleértve a szexuális kapcsolatot is) egyidejűleg kell kezelni.

*        Az ágynemű és a ruházat alapos - forró vizes mosással, vasalással történő - tisztítása vagy fertőtlenítése igen fontos.

*         A három napig nem használt ruhanemű már nem fertőz, mert az atka a gazdaszervezeten kívül nem marad életben három napnál tovább, az alaposan kiszellőztetett, kirázott ruházat (pl. télikabát) egy hét után már biztosan újra használható.

*        Ha gyermek is elkapta a fertőzést, a gyógyulásig ne menjen közösségbe.